Példaképeink, Horvai István és Kapás Dezső pedagógiai örökségét és színházszemléletét visszük tovább osztályvezető kollégámmal, Szarvas Józseffel. Célunk, hogy hallgatóink a magyar kultúra és nyelvünk elkötelezett művelői legyenek, hogy magas szinten képzett művészekként a hagyományok, a művészi örökségünk tisztelőivé és követőivé váljanak.

A képzéseink során az első években kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy diákjaink megtanulják önmagukat megfigyelni, ezáltal mind jobban megismerve személyiségüket. Tananyagom elsősorban a belső figyelmet, a szemlélődést, az érzelmi reakcióik rögzítését szolgálja. Az emlékeink, az érzelmeink rendkívül gazdag világot alkotnak, de ezeket megmutatni és alkalmazni is tudni kell, ezt a célt szolgálják a közösen elvégzett gyakorlatok.

Mára egy megújult, fejlett infrastruktúrával és komoly szakmai hátterű tanári gárdával rendelkező egyetem falai közé léphet be a felvételit sikeresen teljesítő hallgató. Egyetemünkön olyan tereket hozunk létre, ahol a hallgatók és az oktatók találkozhatnak a szakmán és az aktuális feladatokon túl, így szolgálva a közösség építését.

Színészként azt üzenem a hallgatóinknak, hogy a kemény munkát nem szabad megspórolni, mivel az előbb-utóbb biztosan meghozza a gyümölcsét. A művészi pálya örömteli hivatás, kívánom, hogy a mesterség elsajátításával és a tehetség kibontakoztatásával mielőbb megérezzék ezt az örömöt, és szolgálhassák szakmájukat és a közönséget.