Zenés színművész

Nagyon komplex és megerőltető hivatás ez, s felmerül bennem a kérdés, hogy ezeket a fiatalokat, akik még diplomával a kezükben is nagyon fiatalok lesznek, miképpen lehet pszichésen felkészíteni arra a leterheltségre, amit ez a hivatás jelent. 

Abban hiszek, hogy ez mind áthidalja azt, ha nagyon szeretik, amit csinálnak. Örülni kell annak, hogy lépésről lépésre közelítenek a céljaikhoz és észre kell venni a fejlődést. El kell fogadni azt a tényt, hogy ez a hivatás rengeteg munkával jár. Nemcsak most, míg megtanulják a szakmát, hanem később is. Ha jól végzik a dolgukat, a leterheltség nemigen fog csökkenni. Ebben az esetben azonban keresett zenés színművészek lesznek. 

Egészen más világ van már, mint akkor volt, mikor mi voltunk ennyi idősek. Nagy kihívás volt ezzel a korosztállyal összecsiszolódni, hiszen ezeknek a fiataloknak egészen máshol van az ingerküszöbe. Ha csak azt nézem, milyen digitális eszközök állnak a rendelkezésükre, és mennyi helyről ömlik rájuk az információk tömege, teljesen érthető, hogy egészen másképpen szocializálódnak. Ez természetesen nem baj, csupán tanulság, elsősorban nekünk, oktatóknak. 

Ha Önök kénytelenek voltak igazodni ehhez a korosztályhoz, egészen biztosan a hallgatóknak is közeledniük kellett Önökhöz, hogy középúton találkozva jól tudjanak együtt dolgozni. 

Ez így van. Mi felvettük velük a tempót, s nekik az első évben az volt a feladatuk, hogy kicsit lelassuljanak: befelé figyeljenek, találják meg azt a belső magot, amit „én”-nek neveznek. Ismerjék meg ezt az „én”-t, és kezdjenek el onnan építkezni. Ez a munkafolyamat ebben az őrült gyors világban szokatlanul lassúnak hatott számukra. Rá kellett jönniük, milyen nem rohanni, milyen az, ha nincsenek azonnal válaszok. Az elmélyülésre való képességet minél hamarabb el kell sajátítani, mert ha ez a képesség nincs meg, nem lehet továbblépni. Ez azért elengedhetetlenül fontos, mert csak az működik, ami nem utánzás, ami nem „olyan, mint”, hanem száz százalékig belőlük fogalmazódik és szólal meg. Ennyi idő alatt már az is kiderült, hogy ez a képesség mindenkiben benne van, csak nem használják. Ugyanakkor, amikor ráéreztek az ízére, olyan örömöt szerzett nekik, hogy ma már ragaszkodnak is hozzá.  

Mire számíthatnak a jelentkezők a felvételi vizsgán? 

A legfontosabb a felvételi vizsgán ugyanaz, amiről eddig beszéltünk. Azt szeretnénk látni, hogy a jelentkező önmagából fogalmaz, önazonos produkciókkal készül, ami megszólal, az az övé és nem valaki másé. Nem tökéletes produkciókat várunk, hanem „vallomásokat” magukról. Egy dalon, egy versen vagy egy monológon keresztül meséljen arról, hogy ki is ő.  Ha erre képes, a többit az öt év alatt megtanulja az egyetemen. A felvételin világosan látszik, ha valaki nem tette bele a felkészülésébe azt a munkát, amire arra irányult, hogy önmagából fogalmazzon. Az első másodpercekből meg lehet mondani, ha valaki a kiválasztott dalt hússzor megnézte a youtube-on egy bizonyos előadóval. Nagyon fontos, hogy higgyenek abban, hogy ha önmagukat teszik a dal mögé, az ugyanolyan értékes és jó lesz. Sőt az lesz igazán érvényes és nem az, ha leutánozza valamelyik előadót, aki tíz, húsz éve gyakorolja már a szakmát. 

Természetesen némi hangi adottság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki ebben a szakban gondolkodjék, de közel sem annyi, amire általában gondolni szoktak. Nem kell a felvételin leénekelni a csillagos eget, mert a jó adottságú hang fejleszthető. Nagy szerencsénk van, mert a zenés osztály hangképzéséért zeneakadémiai tanárok felelnek. Minden lehetőség adott az ének és a mozgás terén is, hogy az egyetemre bejutott hallgatók a lehető legmagasabb szinten sajátítsak el mindazt, amire a pályán szükségük lesz. 

B. Török Fruzsina