A Berlini Filmmúzeumban végig követhettük a filmtörténet és a filmezés alakulását, fejlődését a kezdetektől egészen napjainkig, a Modern Művészetek Múzeumnak nemrég nyílt Magyar Modern kiállításán pedig elmélyedhettünk a 20. század eleji magyar alkotók festményeiben, grafikáiban. Európa kortársművészeti központjában a kis galériák, kortárs alkotók kiállításai, vagy akár az East Side Gallery – ami a berlini fal egy megmaradt részén lévő „street art” kiállítás – közel olyan nagy hatást gyakoroltak ránk, mint a Neues Museumban látott egyiptomi gyűjtemény vagy a Pergamon Múzeumban kiállított babiloni, bizánci kincsek végeérhetetlen tárlata.

Osváth Gábor segítségével szabad bejárásunk volt az Interfilm Berlin Rövidfilm Fesztivál minden vetítésére, programjára. Láttunk versenyezni nem csak német rövidfilmeket, hanem dokumentum- és nemzetközi filmeket is – ez utóbbi kategóriában versenyzett Beleznai Márk kisfilmje, a Kakukkfióka. Több filmnek is közösen drukkolt az osztály, és nagy örömünkre nem egy díjazott is lett. Érdekes tapasztalat volt a készülő filmek pitch-eit végighallgatni – nem könnyű műfaj 5 percben, lényegre törően, ugyanakkor szellemesen, hivatalos hangnemben, de nem túl szárazon, sok esetben nem saját anyanyelven átadni a leendő film üzenetének lényegét, majd megválaszolni a zsűri keresztkérdéseit.

Szinte minden napunk valamilyen színházi élménnyel zárult. A Deutsches Theaterben látott Vihar (rend.: Jan Bosse) óriási hatással volt ránk energikus, fiatalos szellemességével és költői képeivel. Az ugyanitt játszott Frankenstein (rend.: Jette Steckel) már jobban megosztotta a véleményeket szövegközpontúsága és statikussága miatt.

Eljutottunk Brecht színházába is, a Berliner Ensemble-ba, ahol a Der Theatermacher (A színházcsináló) című előadásban (rend.: Oliver Reese) elképesztően megmunkált, kristálytiszta színészi alakításokat láthattunk. Bepillantást nyertünk a berlini színmű másodéveseinek munkájába: a három csoportra bontott osztály három darab egy órás, friss és személyes hangvételű vizsgát hozott létre, amelyek ugyanakkor egymástól merőben eltérő színházi nyelvet használtak.

És végül ottlétünk és élményeink méltó zárásaként, a monumentális Berlini Opera előadásában Monteverdi híres operáját, a Poppea megkoronázását (rend.: Eva-Maria Höckmayr, karmester: Diego Fasolis) nézhettük meg. A gyönyörű zene valódi barokk hangszereken és virtuóz barokk énektechnikával szólalt meg, lélegzetelállító látványvilággal, ami által a lendületes, friss humorral átitatott rendezés és élvezetes színészi játék csak még jobban kidomborodott.

Esténként – a napi kultúrsokkot megemésztendő – bevetettük magunkat Kreuzbergbe, a berlini fiatal művészvilág találkozóhelyeinek egyikébe, vagy az Interfilm Fesztivál által rendezett esti mulatságba, ezáltal betekinttethettünk a helyi kortársak pezsgő életébe is.

Meghatározó élmény volt egy ilyen sokoldalú és magas színvonalú kultúrával rendelkező városban eltölteni ezt a pár napot. Úgy érzem, nem csak kikapcsolódásban és jótékony környezetváltozásban volt részünk, hanem inspiráló, feltöltő, új lendületet adó, intenzív tanulásban is.”