Színház- és Filmművészeti Egyetem

Drámainstruktor

Kiss József - Jászai Mari-díjas színházi rendező és drámaíró 

Dr. Szirtes Balázs - színművész 

NÉMETH ANTAL DRÁMAELMÉLETI INTÉZET

2022 óta ti vezetitek az SZFE drámainstruktor szakát. Meséljetek kérlek a szakról, mert talán ennél a szaknál merül fel a legtöbb kérdőjel.

Sz. B. Alapvetően a drámainstruktor képzés két szakirányban indult el az egyetemen néhány évvel ezelőtt. Az egyik a színjátékos, aki máris színészi feladatokat lát el Magyarország valamelyik színházában, de még nincs szakirányú diplomája, s ezért kezdi meg a képzést, a másik a drámajátékos, akit inkább arra készít fel az egyetem, hogy majd drámapedagógusként, színházi nevelési területen is sikeresebben működhessen. De mindkét esetben szerepelnek a tanrendben olyan elméleti és gyakorlati tárgyak is, amik egy hagyományos színművész szakon nem. A miénk színjátékos szakirányú osztály.

K. J. Ez a szak kifejezetten azoknak a színészeknek szól, akik nem rendelkeznek még színészdiplomával, ugyanakkor évek óta kőszínházakban, társulati tagként játszanak. Ezzel a képzéssel lehetőségük van az SZFE-n diplomát szerezni. Ez több szempontból is üdvözlendő, egyrészt a színész papírt szerez arról, amivel hivatás-szerűen foglalkozik, másrészt a színházaknak egyre több diplomás színésze lesz. Ami a magas művészi színvonal szempontján túl még törvényi előírás is, hiszen törvény kötelezi a kőszínházakat, hogy hetven százalékban diplomás művészeket kell foglalkoztassanak. Ez fontos kérdés egy olyan vidéki színháznál például, ahol színészeik nagy részét egészen fiatal koruktól fogva maguk nevelték fel. Ennek a szaknak az elindulásával ezek az aktív színészek diplomához juthatnak.

Sz. B. Azok a jelentkezők, akik bejutnak a képzésre, hosszabb-rövidebb ideje már a szakmában vannak, ugyanakkor talán még soha nem tanultak – legalábbis módszeresen nem tanultak – drámatörténetet, színháztörténetet, műelemzést, mozgást, filmtörténetet, zenét stb… Ebben a három évben viszont rendkívül fontos elméleti és gyakorlati szakmai összegzésre kapnak nálunk lehetőséget.

Mióta létezik ez a szak?

K. J. Közel tíz éve. A szak később változásokon ment át, s inkább lett drámapedagógus-képzés, mint drámajátékos. Most az eredeti elképzelés szellemében folyik a képzés.

Sz. B. Nagyon fontos szempont ennél a szaknál az is, hogy a jelentkezőkre – akikből később a hallgatók lesznek-, komolyan számít, épít a színházuk, tehát a diplomaszerzés után is a pályán és az anyaszínházuknál maradnak.

Ilyen feltételek mellett mennyire lett sokszínű az osztályotok?

Sz. B. Nagy örömünkre roppant sokszínű társaság alakult ki. Önmagában az a helyzet, hogy a jelentkezők kora, művészi életútja ennyire heterogén alaphelyzetet teremt a munkához. Vannak egészen tapasztalt hallgatók, vannak népszerű budapesti kőszínházban játszó komoly szerepeket játszó hallgatóink, és vannak egészen ifjú tehetségek is. Ez a sokszínűsége az osztálynak egészen inspirálóan hat mindannyiunkra.

Míg a klasszikus színművész szakra nagy valószínűséggel tehetséges, ámbár tapasztalatlan fiatalok kerülnek be, addig a ti szakotokra már sok színpadi tapasztalattal rendelkező, nem feltétlenül fiatalok nyernek felvételt. Nem olyan homogén az osztály. Ez nehézség inkább, vagy segíti a közös munkát?

K. J. A lényeges különbség abból is fakad, hogy színházban dolgozó emberekről beszélünk, tehát hetente csak egyszer találkozhatunk velük. Ez rögtön alapjaiban változtatja meg a munkafolyamat intenzitását a nappali színművész szakkal szemben. Hétfőn – mikor a vidéki színházak szünnapot tartanak-, tudnak a hallgatók Pestre utazni, s ilyenkor az elméleti és a gyakorlati órákon is részt vesznek. Egy klasszikus próbafolyamat esetükben kizárt.

Milyen vizsgaelőadásokat lehet ilyen időbeosztással tervezni?

K. J. Főleg olyan témákat keresünk a hallgatókkal ebben a három évben, amivel önállóan s egyedül foglalkozhatnak.

Monodrámára, esetleg kétszereplős előadásokra kell gondolni?

K. J. Pontosan. És ezen kívül a Nagy Endre-féle kabaré műfaját kezdtük el közelebbről megvizsgálni. Kisebb jeleneteket, monológokat, verseket, kuplékat, konferanszokat hoznak a hallgatók.

Sz. B. Mindezt természetesen igényes irodalmi válogatás előzi meg.

A hallgatók vagy ti válogatjátok ki az anyagokat?

Sz. B. Elsősorban a hallgatók. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen fontos, ugyanis óriási muníció egy színházi alkotó számára az, hogy ennyi fontos művészi döntés felelőssége van a vállán. Olvas, szerkeszt, vagy épp maga írja a szövegét, már akár szcenikai ötleteket is felvázol, majd kiáll az osztály elé és érveléssel megvédi a koncepcióját. Ez olyan összetett alkotói feladat, aminek minden dimenziójával meg kell küzdeniük a hallgatóinknak. Sokkal hasznosabb így dolgozniuk, mintha kizárólag mi, tanárok osztanánk ki a szövegeket, szerepeket és találnánk ki a megvalósítás részleteit.

Teljes a szabadság? Semmiféle tematikával nem terelgetitek a hallgatókat?

K. J. Teljes a szabadság, de némi iránymutatást adunk.

Sz. B. A száz évvel ezelőtti világháború, gazdasági válság és a pandémiás világjárvány jelenléte kísértetiesen rímel sajnos a mostanában megéltekkel. Mintha tükörbe néznénk, számos társadalmi, történelmi folyamat megismétli a szemünk előtt önmagát. Ennek a párhuzamnak színházi eszközökkel való bemutatásával és az azokra való művészi reflexiók kifejezésével foglalkozunk ebben az évben.

K. J. Szeptembertől a hallgatók összegyűjtötték azokat a szövegeket, amikkel foglalkozni szeretnének. Nagy Endrétől, aki a huszadik század elején konferanszié és kabaréigazgató volt – a magyar kabaré atyja – eljutottunk a Tiktokig, ahol fiatalok a kor legújabb médiumán verseket publikálnak.

Milyen tervetek van a tanév második félévére?

K. J. Csatlakozik hozzánk harmadik tanárként Kovács Adrián zeneszerző. Lenyűgözően felkészült és kreatív fiatalember, aki nagy segítségünkre lesz a kabaré zenés jeleneteinek készre csiszolásában.

Milyen kihívás elé állítja a jelentkezőket a felvételi vizsga?

Sz. B. A jelentkezőknek egy motivációs levelet kell írniuk, ami kiemelten fontos, hiszen a pályán lévő potenciális hallgatónak pontosan meg kell tudnia fogalmaznia, hogy miért szeretné a következő három évet ebben a képzésben tölteni. Ennek átgondolására és megfogalmazására érdemes időt és nagy figyelmet szánnia. Emellett egy szakmai önéletrajzra lesz szükség, amiből kiderül, hogy milyen szakmai előélete van a jelentkezőnek. A szóbeli felvételi ezután két részből áll. Egy tizenöt perces beszélgetésből, ahol szóban is ismertetniük kell a motivációs levelükben megfogalmazott gondolataikat, majd egy szabadon választott színházi, művészi témában kell elbeszélgetniük velünk.

B. Török Fruzsina