Színház- és Filmművészeti Egyetem | Dokumentumfilm-rendező művész MA

Barlay Tamás

Kazinczy-díjas és Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetett dokumentumfilm-rendező

ZSIGMOND VILMOS MOZGÓKÉPMŰVÉSZETI INTÉZET

Milyen feladatokra kell számítania a felvételin annak a jelentkezőnek, aki szeretne a dokumentumfilm-rendezés MA képzésben részt venni?

Az első fordulóban olyan tesztet kell a jelentkezőknek kitölteniük, amelynek a negyven-negyven százaléka az általános műveltséget, illetve a filmes, mozgóképes felkészültséget, tájékozottságot méri. A kérdéssor végén egy vagy két kreatív feladat van, amit írásban ki kell dolgozni, pl. filmterv készítése megadott témáról.

Legutóbb két fekete-fehér fényképet raktunk egymás mellé. Az egyik fotó 1956-ban készült, rajta tank és forradalmárok. A másik fotó nagyon hasonló volt hozzá, de az 2006-ban készült. A felvételizőknek fel kellett ismerniük, hogy mi a különbség a két fotó között, s írni róla egy rövidfilm-tervet.

A második fordulóban már kiderül a jelentkezőről, hogy alkalmas-e dokumentumfilm rendezőnek?

A második fordulóban beszélgetünk, ez egyfajta ismerkedés. Elsősorban az indíttatásra vagyunk kíváncsiak, miért szeretne dokumentumfilm-rendező lenni, mit tett már ennek elérése érdekében, milyen szakmai szinten áll? Ezt azért fontos kiemelni, mert az MA képzés, tehát a mesterszak, igényel alapvető szakmai ismereteket. Az Egyetem a négy félév során abban segít a hallgatóknak, hogy megtalálják saját művészi hangjukat. Ezt a munkát azonban mindenkinek magának kell elvégeznie: felfedeznie önmagában az alkotó embert. Mi tanárok – elsősorban Moys Zoltán társosztályvezető kollegámmal és mindazokkal, akik nálunk tanítanak – csupán asszisztálunk ehhez a folyamathoz, amikor a fiatalok elsősorban saját magukon dolgoznak. Egyfajta önnevelés az, amikor az ember a személyiségét, világképét, mondanivalóját úgy tudja fejleszteni, hogy érett művészemberré váljon. A dokumentumfilm-készítést szeretni kell ahhoz, hogy meglássuk magunk körül a szépet vagy a felkavaró drámát, amit vétek lenne meg nem mutatni a szélesebb nyilvánosságnak.

Milyen életkor teszi elég éretté az embert ahhoz, hogy megpróbálkozhasson a mesterképzéssel?

Húszas évei elején járó jelentkező már annak tekinthető, felső korhatár nincs. De az elvitathatatlan, hogy az életkor érettségben és világlátásban sokat tehet hozzá ahhoz, hogy valaki jó dokumentumfilm-rendező legyen. És vannak olyanok is, akik már jó ideje a szakmában dolgoznak, de szeretnének strukturált tudást, hivatalos végzettséget a szakmai tapasztalatuk mellé.

Mi történik a harmadik fordulóban?

Akik tovább jutnak a szóbelin, rövidfilmet kell készíteniük, általunk megadott témáról. Ezt szakmai grémium előtt megvitatjuk, a jelentkezőnek pedig meg kell védenie az elkészült filmet.

A második és harmadik forduló között ezek szerint eltelik valamennyi idő, ugye?

Igen, van néhány hét, ami elegendő idő ahhoz, hogy a jelentkezők a kisfilmet el tudják készíteni.

Milyen témák szoktak előfordulni?

A most végzős MA osztálynak azt a feladatot adtuk, hogy készítsenek rövidfilmet lakóhelyük épített örökségének valamely kevésbé ismert, esetleg veszélyeztetett értékéről. Arra törekedtünk, hogy egyszerű, konkrét téma legyen, amiért nem kell messzire utazni vagy különleges engedélyeket beszerezni, hanem gyakorlatilag az utcán hever, csak észre kell venni. Ehhez pedig az kell, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban. Az elkészült felvételi filmeknél elsősorban az ötletet, a témaválasztást és a megközelítés módját értékeltük, a jól felépített dramaturgiát, világos szerkezetet. Nem a képminőséget vagy a profi hangot pontoztuk, hiszen egy jelentkező mellett nem elvárás, hogy teljes stáb dolgozzon, hanem a kreativitást.

Milyen attitűddel kell a hallgatóknak rendelkezniük, hogy valóban esélyük legyen releváns alkotókká válni?

Az érzelmi intelligencia a legfontosabb. Érzékenyen, nyitott szemmel kell járni a világban, és felfedezni azokat a valamilyen szempontból különleges személyeket, helyzeteket, történeteket, jelenségeket, amiket érdemes megmutatni, mert ezáltal tudunk valamit adni társadalmunknak. De az újra való fogékonyság, a tanulási hajlandóság és az erős motiváció is fontos. És végül megemlíteném az alázatot a téma iránt. A túlburjánzó ego nem szerencsés ebben a szakmában, sem…

Talán az ego csak abból a szempontból lehet releváns, ha arra irányul, hogy az ember elhiszi, hogy képes az alkotásra, nem?

Igen, ez pontosan így van! El kell hinnünk magunkról, hogy értékesek vagyunk, hasznos építőkövei tudunk lenni a világnak. De ezt jól és a helyén kell tudni kezelni. Nem mi vagyunk az alkotásunk célja, hanem az az ember, közösség, helyzet stb., akiről vagy akikről a filmünk szól. Tudni kell háttérbe húzódni, ehhez szükség van alázatra.

Hol van a helye a dokumentumfilmnek a mai társadalomban?

Ez változó, de szerencsére manapság azt tapasztalom, hogy a tizenöt-húsz évvel ezelőtti állapothoz képest feljövőben van a műfaj. Megnőtt az igény a műfaj iránt, mert az emberek szeretnék megérteni a társadalmi folyamatokat: töméntelen mennyiségű, ámde rövid és felszínes információkat kapunk a média kusza világában, amelyek között ráadásul sok a valótlan hír. A hátteret, az ok-okozati összefüggéseket azonban ezek már nem bontják ki.

Te miért választottad pont a dokumentumfilm műfaját?

A pályámat ebben az épületben kezdtem, a Mészáros utcában, ahol most beszélgetünk, a Duna Televízió vallási szerkesztőségében. Azért szeretem ezt a területet, mert rendkívül sokszínű, és természetesen benne van az emberi sorsokon való segítés szándéka, sőt, a segítő folyamatok ábrázolása. Munka közben gyakran találkoztam olyan emberekkel, akiknek az élete, a szellemi világa szétfeszítette egy-egy műsor időtartamát, egyszerűen nem fértek bele a 20-25 perces műsoridőbe. Így kezdtem el a leginkább felkavaró történeteket nagyobb terjedelemben, tágabb keretek között leforgatni. Témából szerencsére sok volt, és a televízióban heti, kétheti rendszerességgel kellett műsort készíteni. Ezeket egyre inkább próbáltam dokumentumfilmes formában feldolgozni. Ezért tartjuk fontosnak Moys Zoltán tanár úrral együtt azt, hogy a hallgatók minél több filmet forgassanak.

B. Török Fruzsina