Hallgatóinktól

Mi volt a feladatod?

Az adásrendezőkkel töltöttem a legtöbb időt. A CNN vezető rendezője összeállított egy beosztást számomra, amiben szerepelt, hogy melyik nap hol és kivel kell lennem, illetve milyen ismeretanyagot kell elsajátítanom. Ezt az angol nyelvben „shadowingnak” nevezik. Szó szerint egy árnyék voltam és boldog voltam, ha olykor kaphattam önálló feladatot, de a legfontosabb az volt, hogy megértsem és megtanuljam hogyan működik egy nemzetközi televízió. Itthon a szabály az, hogy a néző számára az a legfontosabb hír, ami hozzá a legközelebb van. Egy világszintű csatornánál viszont ez teljesen máshogy működik, más a mérlegelési szempont. Az ATV-nél riporterként dolgozom, de emellett szeretnék egyszer adásrendező is lenni, ezért volt nagyon hasznos számomra a kintlét.

A nyelvtudásod mennyire tette gördülékennyé a kint létedet, vagy esetleg mennyire hátráltatta?

Alapvetően jól beszélek angolul, és sokat forgatok is ezen a nyelven. Ugyanakkor ez egy teljesen más közeg a CNN-nél, de erre fel voltam készülve. A szaknyelvtudásom sokat fejlődött ebben a két hétben. Az adásrendezésnek van egy bizonyos angol szaknyelve, aminek a szókincsét volt módom bővíteni. Amit eddig tudtam magyarul csinálni, most megtanultam hogyan kell ugyanazt angolul.

Ért-e valami olyan hatás ebben a két hétben, ami meglepett mert nem voltál felkészülve rá?

Igen, az egészen megdöbbentett és nagyon jól is esett, hogy az első naptól kezdve teljes körű kollégaként kezeltek, de ez csak egy személyes jóérzés. Ennél fontosabb volt a szakmai tapasztalat. A CNN az a televízió, ami a világ szinte minden pontján elérhető.

Fantasztikus volt ezekben a stúdiókban mozogni, azokkal a híres és megbecsült műsorvezetőkkel találkozni, akik a világ arcai. Az élő adásnak különös varázsa van, mindegy, hogy itt, vagy otthon. Libabőrös lesz az ember, mikor felcsendül az adás főcíme. Szemtanúja lenni egy ekkora gépezetnek, akik élőben tudósítják a világot az aktuális hírekről, az egészen felemelő érzés. Ebben a két hétben sok nemzetközi esemény volt, aminek minden történését egészen közelről kísérhettem figyelemmel. Volt olyan hír, aminek kapcsán közel 500 fős megbeszélést tartottak, amin magam is jelen lehettem.

Miért fontos neked ennyire a televíziózás, s mióta érzed azt, hogy ezzel és csakis ezzel szeretnél foglalkozni?

Egészen kis korom óta hiszek a televíziózásban, vallom, hogy televíziózás volt, van és lesz. A barátaim csak nevetnek, amikor szóba kerül ez a téma egy-egy találkozás alkalmával. Attól, hogy ma már a tartalmak nagy részét az interneten és különböző streaming szolgáltatók platformjain fogyasztjuk, attól az ugyanúgy televízió. Televíziósok készítik, a mindenkori szakmai szabályokat betartva. Bizonyítsuk be mi fiatalok, hogy ez így van, ez most leginkább a jövő felvételizőinek feladata. Furcsa lenne nekem tanácsot adni, mert alig vagyok pár évvel idősebb náluk és még bennem is aktívan élnek a felvételi fordulók utáni szorongások, sírások és örömök. Egyet tudok csak tanácsolni: higgyenek ebben a mesterségben teljes erőbedobással és ne féljenek kiállni a televíziózás jövőjéért.