Hallgatóinktól

Berecz Péter volt televíziós műsorkészítő szakos hallgatónk a CNN csatornánál gyakornokoskodott.

Berecz Péter

"HISZEK A TELEVÍZIÓZÁSBAN, VALLOM, HOGY TELEVÍZIÓZÁS VOLT, VAN ÉS LESZ."

Berecz Péter harmadéves televíziós műsorkészítő szakos hallgatónk a CNN csatornánál gyakornokoskodott. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Hogyan sikerült bekerülnöd a CNN csatornához?

A SZFE-n vagyok harmadéves televíziós műsorkészítő szakos hallgató, és emellett az ATV-ben dolgozom riporterként, a Heti Napló Sváby Andrással című műsorban. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy nagyon régi álmom vált azzal valóra, hogy most kijutottam tanulni egy rövid időre a CNN csatornához.

Ez nem egyszerű feladat, gondolom segítség nélkül nem is nagyon lehetséges. Neked milyen segítséged volt?

Megnyertem a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjat másodjára is.

Ezek szerint tavaly szintén mehettél tanulmányútra.

Igen. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tavaly is megnyertem ezt az ösztöndíjat, de azt másra használtam fel. Akkor Amerikában forgattam egy riportfilmet. Idén pedig ebből a pénzből valóra válthattam egy másik álmom. Két hétig megfigyeltem, hogyan dolgoznak a CNN csatornánál a szerkesztők, műsorvezetők és rendezők. Szerencsém volt, hiszen a munkahelyem, az ATV igen jó kapcsolatot ápol a CNN-nel.

Mi volt a feladatod?

Az adásrendezőkkel töltöttem a legtöbb időt. A CNN vezető rendezője összeállított nekem egy beosztást, amiben szerepelt, hogy melyik nap hol és kivel kell lennem, illetve milyen ismeretanyagot kell elsajátítanom. Ezt az angol nyelvben „shadowingnak” nevezik. Szó szerint egy árnyék voltam és boldog, ha olykor kaphattam önálló feladatot, de a legfontosabb mégis az volt, hogy megértsem és megtanuljam, hogyan működik egy nemzetközi televízió. Itthon az a szabály, hogy a néző számára az a legfontosabb hír, ami hozzá a legközelebb van. Egy világszintű csatornánál viszont ez teljesen máshogy működik, más a mérlegelési szempont. Az ATV-nél riporterként dolgozom, de emellett szeretnék egyszer adásrendező is lenni, ezért volt nagyon hasznos számomra a kintlét.

A nyelvtudásod mennyire tette gördülékennyé a kintlétedet, vagy esetleg mennyire hátráltatta?

Alapvetően jól beszélek angolul, és sokat forgatok is ezen a nyelven. Ugyanakkor ez egy teljesen más közeg a CNN-nél, de erre fel voltam készülve. A szaknyelvtudásom sokat fejlődött ebben a két hétben. Az adásrendezésnek van egy bizonyos angol szaknyelve, aminek a szókincsét volt módom bővíteni. Amit eddig tudtam magyarul csinálni, most megtanultam, hogy kell ugyanazt angolul.

Ért-e valami olyan hatás ebben a két hétben, ami meglepett, mert nem voltál felkészülve rá?

Igen, az egészen megdöbbentett és nagyon jól is esett, hogy az első naptól kezdve teljes körű kollégaként kezeltek, de ez csak egy személyes jóérzés. Ennél fontosabb volt a szakmai tapasztalat. A CNN az a televízió, ami a világ szinte minden pontján elérhető.

Fantasztikus volt ezekben a stúdiókban mozogni, azokkal a híres és megbecsült műsorvezetőkkel találkozni, akik a világ arcai. Az élő adásnak különös varázsa van, mindegy, hogy itt, vagy otthon. Libabőrös lesz az ember, mikor felcsendül az adás főcíme. Szemtanúja lenni egy ekkora gépezetnek, ami élőben tudósítja a világot az aktuális hírekről, az egészen felemelő érzés. Ebben a két hétben sok nemzetközi esemény volt amelyek minden történését egészen közelről kísérhettem figyelemmel. Jelen lehettem például egy megbeszélésen, amelyet közel 500 résztvevő jelenlétében tartottak meg egy kiemelkedő fontosságú hír kapcsán.

Miért fontos neked ennyire a televíziózás, s mióta érzed azt, hogy ezzel és csakis ezzel szeretnél foglalkozni?

Egészen kis korom óta hiszek a televíziózásban, vallom, hogy televíziózás volt, van és lesz. A barátaim csak nevetnek, amikor szóba kerül ez a téma egy-egy találkozás alkalmával. Attól, hogy ma már a tartalmak nagy részét az interneten és különböző streaming-szolgáltatók platformjain fogyasztjuk, attól az ugyanúgy televízió. Televíziósok készítik, a mindenkori szakmai szabályokat betartva. Bizonyítsuk be mi fiatalok, hogy ez így van, ez most leginkább a jövő felvételizőinek feladata. Furcsa lenne nekem tanácsot adni, mert alig vagyok pár évvel idősebb náluk, és még bennem is aktívan élnek a felvételi fordulók utáni szorongások, sírások és örömök. Egyet tudok csak tanácsolni: higgyenek ebben a mesterségben teljes erőbedobással, és ne féljenek kiállni a televíziózás jövőjéért.